Tudjátok, amikor az ember kórházban van, és nem tudja, mit hoz a holnap, sok minden eszébe jut. Az élet fura fintora, hogy én, aki sosem voltam beteg, és utoljára 13 éves koromban voltam kilencven kiló alatt, most alatta vagyok, gondoltátok volna? Ugye ne, no, én sem.
S most, amikor egy pohár vizet sem tudok meginni, egy korty is kínokat jelent és nem megy le, egy ősrégi vicc jut eszembe.
- Az öreg paraszt bácsi nyert egy sétarepülést. A pilóta gondolta, egy kicsit megtréfálja az öreget, és elkezdett különböző kunsztokat csinálni, így elkezdte billegtetni a gépet, és figyelte a hatást, az öreg csak ennyit mondott, erre gondoltam, és ült tovább nyugodtan. A pilóta, magában azt mondta, no, erre is gondoltál, és leállította a motort, és dugóhúzóban kezdett lemenni a föld felé, s ahogy kell, az utolsó pillanatban, beindította a motort és újra felfelé szálltak. Nézte az öreget, ám az nyugodtan csak annyit mondott: erre is gondoltam.
A pilóta, erre már komolyan dühös lett, na, majd megmutatom neki, mondta magába, és fel és leugráltatta a gépet, s a végén, megfordította, hogy fejjel lefele voltak. Az öreg, bár az arcizma sem rezdült, erre már azt mondta, no, erre azért nem gondoltam.
A pilóta elégedetten kezdte meg a leszállást, és a megkérdezte, kedves bátyám, na, jó volt a repülés, s mondja mire mondta, gondolt és mire, hogy erre azért nem gondolt.
Tudod, öcsém mondja az öreg, arra gondoltam, hogy bepisálok, arra is, hogy beszarok, és mind ez a nyakamba zúduljon erre nem.
Valahogy így érzem magam most én is. Arra gondoltam, hogy megöregszem, arra is, hogy esetleg megbetegszem. Ám arra még álmomban sem, hogy rákos leszek, és nem fogok tudni enni - inni. Arra sem, hogy betegségemmel magamra maradok. Ám arra végképpen nem, hogy hiába szerettem, és tettem meg mindent, hiába erőszakoltam meg magam, és fogtam vissza, hirtelen haragú természetem, még is elhagynak. Hiába neveltem fel édes gyermekem, hiába szerettem „kapott gyermekem", magamról kell, gondoskodjak, ha inni akarok, meg kell, vegyem, ha bármire szükségem lenne a kórházba, magamnak kell megoldanom. Ha elkoszolódtak rongyaim, valakit meg kell, bízzak, hogy kimossa. Ha szeretném, hogy valaki meglátogasson, akkor telefonálnom kell, persze ha tudok. Ám, ami a legfájóbb, ha azt akarom, hogy eltemessenek, azt magamnak kell, kifizessem, szóval erre igazán nem gondoltam.
